A házastársi különvagyon

Nem tartoznak a közös vagyonba azok a vagyontárgyak, terhek és tartozások, amelyek különvagyonnak minősülnek.

Polgári Törvénykönyv

Ptk. 4:7. § (4) bekezdés
Házastársi különvagyon

A házasság egyik legfontosabb következménye, hogy vagyonközösséget hoz létre. A szerelem és szeretet egyik legszebb kinyilvánulása annak kimondása, hogy ami az enyém, az a tied is. A boldogító igen, egyben ezt is jelenti.

A házassági vagyonközösség pontosan erről szól: minden közös, az is, amit külön szereznek a házastársak. Tehát például a férj fizetése vagy a feleség által befektetett pénz kamatai mind közösek. Ha az egyik fél nagyobb értékű vagyontárgyat vásárol, például egy autót vagy egy nyaralót, a házastársa automatikusan fel részben ennek tulajdonosává válik.

Amint tudjuk, minden szabály alól szoktak lenni kivételek, ez a vagyonközösség esetén is így van. A házasság bizonyos vagyontárgyakat nem érint, ezek kizárólagosan az egyik fél tulajdonában maradnak. Ez hívjuk házastársi különvagyonnak, ami különösen kritikus kérdéssé válik válás esetén.

Tekintsük most át a házastársi különvagyon legfontosabb tudnivalóit!

 

Mi számít a különvagyonba?

Az első és legfontosabb tudnivaló, hogy a különvagyon a házastársak vonatkozásában  a kivétel, és nem a szabály, hiszen a házasságkötés egyik legfontosabb következménye, hogy vagyonközösséget hoz létre!

A törvény olyan dolgokat utal a különvagyonba, amelyek esetében erős érvek hozhatóak fel amellett, hogy a házastársnak ne járjon fele részben az adott vagyonelem. Kivételes voltuk révén ezeket tételesen fel is sorolja.

 

A törvényi logika az alábbi három fő esettel számol:

  1. Olyan dolgok, amik már a házassági vagyonközösség létrejötte előtt az egyik fél tulajdonában voltak
  2. Olyan dolgok, amelyeket feltehetően kizárólag az egyik félnek szántak, például az örökség vagy az ajándék. Ezek az örökös vagy az ajándékozott kizárólagos tulajdonába kerülnek, kivéve, ha a házastárs bizonyítani tudja, hogy az örökhagyó vagy az ajándékozó kettőjüknek szánta az adott vagyontárgyat.
  3. Olyan dolgok, amelyek fogalmilag nem lehetnek közösek. Ilyen például a szellemi alkotások után járó jövedelem vagy sérelemdíj.

Közös vagyon-e a személyes tárgy?

A fenti felsorolás méltányosnak tűnhet, azonban mindenkinek vannak személyes tárgyai, amelyeket ugyan a házasság alatt vásárolt, de nem ajándékba kapta, nem örökölte, de mégis furcsa lenne megfelezni a válás során.

Igényt tarthat-e a házastársam a fél pár cipőmre a válóper során?

Nem, a “személyes használatra szolgáló szokásos mértékű vagyontárgyak” nem tartoznak a közös vagyon körébe. Tehát ruhák, ékszerek, karóra, mobiltelefon és ehhez hasonló mindennapi tárgyak általánosságban a különvagyon részei és a válás során nem kerülnek elosztásra.

Mikor jön létre a házassági a vagyonközösség?

Mivel a különvagyon egyik esete az, amikor egy vagyontárgy már a vagyonközösség létrejötte előtt megvolt, fontos kérdés, hogy mikor kezdődik a házassági vagyonközösség. 

A házassági vagyonközösség általában a házasságkötés időpontjával esik egybe, ez alól azonban vannak kivételek! Bizonyos élethelyzetek egyedi elbírálást igényelnek, melyet érdemes egy vagyonjogi kérdésekben jártas ügyvéddel átnézni.

 

Mi a helyzet a közösen kapott ajándékkal?

Házastársak gyakran közösen kapnak ajándékot, anélkül, hogy az ajándékozó külön megjelölné, hogy melyik házastársnak szánja ezt, illetve milyen mértékben.

Nem tarthatom meg a szüleimtől kapott nászajándékot?

A kérdés jogos, a válasz viszont korántsem egyértelmű. A gyakorlatban a közös vagyon és különvagyon szétválasztása során az ajándékok jogi sorsának a megítélése gyakran okoz problémát. Ennek klasszikus esetei a nászajándék, a mennyasszonytánc során kapott pénz, vagy a házassági évfordulókra és egyéb jeles eseményekre kapott nagyobb értékű ajándékok. 

Legfelsőbb Bíróság 281. számú állásfoglalás:

  • közös vagyonba számít az életközösség fennállása alatt a hazáspár kedvezőbb életkörülményei elősegítése érdekében kapott ajándék
  • különvagyonba számít a szülő vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándék, melyet a saját rokon vagy gyermek részére szóló juttatásnak kell tekinteni