A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.
Polgári Törvénykönyv
Ptk. 4:29. § (1) bekezdés
Ez egy kicsit nehezebb téma, mert meg kell különböztetni a házastársi tartás fogalmát és a tartásdíj fogalmát. Ebben a cikkben alapvetően a házastársi tartásról akarunk írni, de kisebbrészt írhatunk a tartásdíj egyéb eseteiről is.
A tartásdíj szó hallatán leggyakrabban a gyermektartás díja jut eszünkbe. Valójában tartásdíjnak minősül minden olyan rendszeres pénzjuttatás, amit egy külön élő személy támogatására adunk. Abban a tekintetben helyes az asszociációnk, hogy a gyermektartásdíj a leggyakrabban előforduló formája, de a tartásra jogosult személyek köre sokkal bővebb ennél. Létezik rokoni, élettársi, testvéri, illetve házastársi tartás is, mely utóbbira jelen cikkünk fókuszál.
Két módját különböztetjük meg a tartásnak, ami a természetben vagy pénz formájában történő tartás. Természetbeni tartás alatt azt értjük, mikor az elvált, egyedülálló anya gondoskodik gyermekéről, neveli őt és „24 órás szolgálatban van”. Ezzel szemben a tőle elvált és külön élő apa esetében pénzbeli tartásról van szó, hiszen nem tud vagy nem akar jelen lenni a gyermek mindennapjaiban, csupán havonta támogatja őt a gyermektartásdíj összegével.
A tartás különböző formáinak igénylésére keresetlevélen keresztül van lehetőség.
A házastársnak fizetett tartásdíjra jogilag házastársi tartásként hivatkozunk. A kapcsolat fennállása alatt természetes, hogy a felek gondoskodnak egymásról és felelősséggel tartoznak egymásért. Gyakran megesik, hogy a feleség feláldozza a karrierjét, hogy idejét a gyermekeivel töltse és háztartást vezessen, így anyagilag teljes mértékben férjétől függ. Mi történik vele, ha elérkezik a kapcsolat vége és nincs többé anyagi biztonságban?
A házasfelek között a Ptk. is rögzíti, hogy kötelesek egymást támogatni. Ez a kötelezettség természetes módon fennáll a házasság ideje alatt, de bizonyos esetekben a házasság felbomlása után is.
Az életközösség megszakadása esetén a törvényeknek is biztosítania kell valamilyen formában azt a lehetőséget, hogy nemtől függetlenül egyik fél se kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe akkor sem, ha önmaga eltartására képtelen. Ezt a lehetőséget a házastársi tartás intézménye biztosítja, melynek alapját az a gondolat adja, hogy a házastársak a házasság felbontása esetén is kötelesek a másik megélhetéséről gondoskodni. Az esetek többségében ez úgy valósul meg, hogy az egyik fél érvényesít tartási igényt a másik féllel szemben a rászorultsága, illetve amiatt, hogy nem tud a jövedelméből vagy vagyonából megélni. Ez a volt házastársak is tehát megilleti, ezt a fajta szolidaritást a hazai jog akkor is elvárja, ha már nem élnek együtt.
Házastársi tartásra azok jogosultak, akik a válást követően önhibájukon kívüli okokból kifolyólag nem képesek magukat eltartani. A rászorultság esetkörét a bírói gyakorlat alakította ki.
Tartásra jogosult az a személy, aki fizikai okok miatt részlegesen vagy teljesen munkaképtelenné vált, így saját jövedelemmel nem rendelkezik. Ez leggyakrabban betegség esetén vagy az életkorból adódóan fordul elő. Abban az esetben is megállapítható a támogatás szükségessége, ha az egyik félnek azért nincs állása, mert a házasság ideje alatt gyermekeket nevelt vagy háztartást vezetett. Emellett példa lehet a tanulmányok befejezésének szükségessége is. Természetesen az, ha valaki munkaképes, de nem akar dolgozni, önhibának minősül, így nem is lesz jogosult tartásra.
Amennyiben az életközösség alatt az egyik fél egyaltalán nem szerez szakmát vagy olyan kevés gyakorlatot szerez benne, hogy az kihatással van a munkanélküliségére, a tartás megítélése indokolt lehet. Az ilyen eseteket leszámítva nem jellemző, hogy a munkanélküliség önhibán kívüli rászorultságot alapozna meg, hiszen az elvált házastárstól nem várható el, hogy a munkanélküli korábbi párját eltartsa. Abban az esetben mikor megalapozott lehet a házastársi tartás igénye, a bíróság figyelembe veszi az összes körülményt, ami a döntés meghozatalának szempontjából releváns lehet. Befolyásoló körülmények például az életkor, szakképzettség, a helyi munkalehetőségek, illetve arról sem szabad megfeledkezni, hogy időnként a munkanélküliség kialakulása szorosan összefügg a felek korábbi közös életvitelével.
Míg a volt házastárstól nem mindig várható el munkanélküliség esetében a tartás, addig a munkanélküli féltől elvárható, hogy jövedelmet szerezzen, akár olyan munka végzésével, ami szakképzettséget nem kíván meg.
A fő szabály alól vannak kivételek, hiszen az élet rengeteg különös helyzettel állhat elő. A következő helyzetekben a bíróság különös méltánylást érdemlő esetekben térhet el a szabályoktól.
A házastársi tartásra való jogosultság feltételekhez kötött. Bizonyos esetekben a bíróság érdemtelenséget állapíthat meg, azonban nincs pontos szabályozás arra, hogy mely magatartásformák merítik ki ezt a fogalmat. Természetesen ezt a kérdést vizsgálva is figyelembe kell venni mindkét oldalt, hiszen a jogosulatlanságra hivatkozó házastárs magatartása is hozzájárulhat a másik fél kifogásolható viselkedésmódjához. Az elbírálás során a teljes házasság vizsgálata folyik, nem csupán egy-egy tény vagy magatartásé.
Amennyiben a tartásra szoruló házastárs magatartása vagy életvitele olyan szinten kifogásolható, hogy az a házasság megromlásához vezetett, nem állapítható meg a jogosultság. A tipikusan előforduló példák közé tartozik a túlzott alkoholfogyasztás, a szerencsejáték-függőség, súlyos bűncselekmény elkövetése illetve a felelőtlen és kicsapongó életmód.
A tartásra való jogosultság megvonása történik attól a személytől is, aki az életközösség megszűnését követően olyan magatartást tanúsított, mely volt házastársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sérti, illetve a házastársi hűtlenség jogi következményeinek is egyike az érdemtelenség megállapítása.
A tartásdíj megítélése nem csupán a tartást kérelmező fél helyzetén múlik. Bizonyos helyzetekben a tartásra kötelezni kívánt házastársat a bíróság felmentheti a díjfizetés alól, így a keresetlevelet teljesen elutasítva.
Ez legtöbbször olyan esetben fordulhat elő, mikor a másik fél saját megélhetését veszélyeztetné, ha volt párjáról is gondoskodnia kellene. Abban az esetben sem kötelezhető valaki rászorult és nem érdemtelen házastársa eltartására, aki a kiskorú gyermekének eltartását veszélyeztetné ezzel.
Amennyiben a kötelezett részlegesen teljesítőképtelen, vagyis a tartás kifizetésével csak bizonyos mértéken felüli részben veszélyezteti önmaga vagy az igénylővel egy sorban tartásra jogosult személy megélhetését, a tartás mértéke is korlátozódik ehhez igazodva.
Ahhoz, hogy a bíróság képes legyen meghatározni a kötelezett teherbíró képességét, szükség van a különböző felek életkörülményeinek, vagyoni helyzetének és életvitelük anyagi minőségének felderítése. A teljesítőképesség vizsgálata során olyan okiratokra és bizonyítási eszközökre van szükség, mint például tanúvallomások, cégek iratanyagai, illetve környezettanulmányok.
A tartásdíj célja természetesen nem az, hogy fényűző életmódot biztosítson a volt házastársnak. Az alapvető szükségletek kielégítésére elegendő pénzösszeg megítélése a cél, mely az élelmezés, lakhatás és egészségügyi szükségletek kielégítését jelenti.
Az első és legfontosabb szabály a tartásdíj összegének megítélése során, hogy csak olyan mértékben lehet kötelezni a felet, hogy az saját vagy a tartást igénylővel egy sorban lévő személy megélhetését ne veszélyeztesse. Amennyiben a kötelezett félnek nincsenek anyagi gondjai, a családjogi törvény értelmében köteles a jogosultat az alapvető szükségletek kielégítéséhez kellő mennyiségű pénzösszeggel támogatni, ami akár a jövedelmének felét is jelentheti.
Ideális esetben a felek megegyeznek a tartásdíj összegéről a válás során. Ilyenkor szükséges ezt egy köziratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba rögzíteni, amire legkorábban a válóperi keresetlevél benyújtásával egyidejűleg van lehetőség. Arról is döntésnek kell születnie, hogy a tartást egyszeri pénzösszeggel, vagyontárggyal vagy rendszeres juttatással kívánják rendezni a felek. Legtöbb esetben pénzben teljesítik a tartást, azonban lehetőség van például egy ingatlan átruházására, ezzel megoldva a házastárs lakhatási problémáit.
Amennyiben nem születik megegyezés, a bíróság dönt a kérdésben, figyelembevéve a kötelezett teljesítőképességét, saját szükségleteit, a jogosult indokolt szükségleteit és a további eltartottak számát. Az összes releváns körülmény vizsgálata után megítélt összegtől lehetséges eltérni abban az esetben, ha a házastársak mégis megegyezésre tudnak jutni.
A házastársi tartást határozott és határozatlan időtartamra lehetséges megállapítani.
A bíróság az esetek túlnyomó részében határozatlan időre ítéli meg a tartást, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy kizárt a határozott időtartamra való megítélés lehetősége.
Határozott időtartamról akkor beszélhetünk, ha a tartást igénylő fél rászorultsága bizonyos idő múlva biztosan megszűnik. A leggyakrabban előforduló példa ilyen helyzetekre a gyes vagy gyed alatti időtartamra vonatkozó tartásdíj, hiszen ezen időszakok vége pontosan meghatározott, így szükségtelen a tartás határozatlan időre való megállapítása.
Fontos tudni, hogy a törvények különbséget tesznek rövid és hosszú időtartamú házasságok között. Az egy évnél rövidebb, gyermektelen házasságból kilépő, rászorult személy csak olyan időtartamra kaphat házastársi tartást, amennyi ideig az életközösség fennállt. Ettől a szabálytól csak különös méltánylást érdemlő helyzetben van lehetőség eltérni.
Ahogyan korábban írtuk, a tartásdíj összegét és az arra való jogosultság megítélését befolyásoló tényezők köre rendkívül széles. Ezen feltételek és tényezők változására nagy esély van a tartásdíj megítélése utáni időszakban is. Ha már folyamatban van a rendszeres házastársi tartás fizetése, de a kötelezett vagy jogosult fél életében bekövetkező változások kiterjednek a tartásdíj megállapításakor figyelembe vett szempontokra, a tartás mértéke megváltozhat vagy akár teljesen meg is szűnhet.
Értelemszerűen lehetőség van a tartásdíj összegének időközbeni emelésére vagy csökkentésére is. A bírósági ítélettel meghatározott tartás megállapításának alapjául szolgáló körülmények lényeges és tartós változása közé sorolható:
Ezen tényezők értelemszerűen csökkenést vagy emelést eredményeznek, de elképzelhető, hogy a különböző irányú hatások kioltják egymást. Például ha a kötelezett vagyoni helyzetének javulása mellett a jogosult egészségügyi állapotában is pozitív változás tapasztalható, a tartásdíj mértékére semmilyen hatást nem gyakorolnak az események.
Amennyiben a felek a korábbi megegyezésen alapuló összeget kívánják megváltoztatni, az erre irányuló kérelmet az eredeti megállapodás jóváhagyásától számított 2 éven belül lehet beadni.
A tartáshoz való jog többféle módon szűnhet meg: a határozott időtartam végével, érdemtelenség kialakulásával vagy rászorultság megszűnésével. A házastársi tartáshoz való jog elvesztését okozza az is, ha a volt házastárs új házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít. Ilyen esetben az új házasság felbomlása sem éleszti újra a jogot, hiszen a tartásra kötelezhető személy az új házasságban szereplő fél lesz. Amennyiben viszont csak élettársi kapcsolatot folytat a másik fél, az nem szünteti meg teljesen a házastársi tartásra való jogosultságot, így a kapcsolat végeztével újra élhet ezen jogával.
Az érdemtelenség utólagos megállapítása is véglegesen megszünteti a tartásra való jogot. Amennyiben a rászoruló fél a másik érdekeit súlyosan sértő magatartást tanúsít, esetleg bűncselekményt követ el, a megszüntetésre vonatkozó kereset (viszontkereset) benyújtása megalapozott.
A házasság felbontásakor dönthetnek úgy a felek, hogy kölcsönösen lemondanak a házastársi tartási jogosultságukról. Ez persze nem biztosítja azt, hogy a jövőben ne alakulhatna ki olyan helyzet, hogy az egyik fél mégis rászorulttá válik. Ilyenkor újabb igény benyújtására van szükség, melynek elbírálása során a bíróságnak már olyan körülményeket is figyelembe kell vennie, mint például a lemondás okai.
Elvált szülők esetében a különélő szülő tartásdíj fizetésére kötelezhető, míg az őt nevelő fél természetben biztosítja a gyermek tartását. Gyermektartási kötelezettséggel elsősorban szülők bírnak, azonban előfordulhat, hogy nagyszülők vagy dédszülők lesznek kötelezettek, amennyiben a gyermek egyik szülője elhunyt.
A gyermektartásdíj szabályait az új Polgári törvénykönyv tartalmazza. A jogszabályban foglaltak szerint a gyermektartásdíj havonta fizetendő összeg, melynek mértéke a kötelezett fél jövedelméhez igazodik. A jövedelemnek 15-25 százalékát teheti ki, a bíróság által legtöbbször a bevétel 20 százalékának megfelelő összeg kerül megállapításra.
Az elvált családokban valós probléma a tartásdíj kérdése, hiszen az sokszor nehezen hajtható be vagy éppen nem jut el időben a gyermekét egyedül nevelő szülőhöz. A tartásdíj megelőlegezését kérhetjük az államtól, de csak abban az esetben, ha a családban egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindekori öregségi nyugdíjminimum összegének kétszeresét. Emellett egy igazolás szükséges arról, hogy a gyermektartásdíj átmenetileg behajtatlan.
A most elfogadott törvény alapján 2022 után a korábbi 6 hónap helyett már 3 hónap késedelem után megelőlegezi az állam a gyerektartást, ezzel segítve a kiszolgáltatott helyzetbe került egyedülálló szülőket.
Amennyiben egy személy önhibáján kívül nem képes önmagát eltartani, de házastársa, volt házastársa illetve élettársa sincs, rokontartásra jogosulttá válik. Magától értetődően a jogosultság megállapításához itt is minden körülmény és tényező alapos vizsgálatára van szükség, ennek értelmében az idős kor vagy nyugdíjas lét önmagában senkit nem tesz jogosulttá. A rokontartás témájában is megjelenik az érdemtelenség fogalma, hiszen a házastársi tartásra vonatkozó szabályokhoz hasonlóan itt is fennáll az a gyakorlat, hogy a kötelezettel vagy annak hozzátartozójával szemben tanúsított elfogadhatatlan magatartás vagy a társadalmi szabályok súlyos felrúgása esetén elutasítható a tartásdíj iránti kérelem.
A tartásra kötelezett személyke köre rokontartás esetén elsősorban a jogosult egyenesági rokonságában álló személyekre korlátozódik, így elsődlegesen szülő és gyermek között állhat fenn kötelezettség. Amennyiben a legközelebb álló rokon tartás fizetésére nem kötelezhető, úgy a következő, már távolabbi rokon válik kötelezetté. Így például, ha egy felnőtt tartását fizető személy kijelöléséről van szó, de a szülő vagyoni helyzetéből adódóan erre nem képes, akkor a nagymama fogja ezt a szerepkört betölteni. Arra az esetre, ha egy tartásra kötelezett személynek több rászoruló személy eltartásáról kell gondoskodnia, de nem tud minden eltartott tartásának eleget tenni, a jogalkotók által meghatározott sorrend lép érvénybe:
Élettársi tartásra azon személyek jogosultak, akik az életközösség megszakadása után önhibájukon kívül képtelenek önmaguk eltartására. További feltétel, hogy a kapcsolat 1 évnél hosszabb ideig állt fenn, valamint van a kapcsolatból származó közös kiskorú gyermek.
A testvértartásra azon személyek jogosultak, akik nem számíthatnak egyenesági rokon tartására. Ennek értelmében a családját elvesztő kiskorút eltarthatja nagykorú testvére, feltéve, hogy ezzel nem veszélyezteti saját megélhetését, illetve a testvérénél a tartási sorban előrébb elhelyezkedő személyek tartását sem.
Van-e jogi relevanciája a házassági hűtlenségnek? Milyen előnyei vannak párjával szemben, ha megcsalta Önt?
A válóper első lépése a keresetlevél benyújtása. Pár tipp és praktika ismeretében sokkal nagyobb esély lehet a sikeres kimenetelre. Bemutatjuk mik ezek az elengedhetetlen lépések!
Mindig van visszaút a veszekedésekkel teli életből a boldogság felé. Elhoztunk pár praktikát, melyek segíthetnek újra a harmónia ösvényére lépni.