Testvérek elhelyezése

Miért fontos, hogy a testvérek együtt maradjanak?

Mielőtt a téma jogi oldalát megismernénk, érdemes átgondolni, hogy milyen előnyei származhatnak a gyermekeknek abból, ha testvérekkel nőnek fel. A gyermekek elhelyezésére irányuló döntést segítheti, ha tisztában vagyunk ezekkel a pozitív hatásokkal.

A testvéri kapcsolatok rengeteg mindent tanítanak nekünk, egészen kisgyermekkorunktól kezdve. Nem csak azt tanulhatjuk meg, hogyan osztozzunk meg a dolgokon, hogyan álljunk ki magunkért. Nina Howe, a korai gyermekkori fejlődés kutatója rávilágít arra is, hogy a testvérkapcsolat más emberekkel való kapcsolat kialakítását tanítja meg nekünk, valamint elősegíti a nyelvi fejlődést. Ahogy a gyerekek nőnek, az élet egyre több területén képesek egymásnak segítséget nyújtani, akár iskolai munkában vagy családon kívüli barátságok tekintetében. Ideális esetben a testvérünk az a személy, akit a leghosszabb ideje ismerünk, akire mindig számíthatunk és mellettünk áll.

A válás során történő események, a család szétesésének megélése rendszerint súlyos lelki válságot eredményez a gyermekeknél. Ebben a zűrzavarban sokszor a testvér jelenti a legbiztosabb pontot. Legbelül tudják, hogy mindketten ugyanazon mennek keresztül, így tudat alatt támogatják egymást. Gondoljunk csak bele ebbe a szituációba. Vajon milyen hatással lehet a gyerekünkre, ha még a testvérétől is el kell szakadnia? Nyilvánvalóan arra kell törekedni, hogy együtt maradjanak, közösen megélve a krízishelyzetet, minél kevésbé sérülten kerüljenek ki a konfliktusokkal és stresszel teli helyzetből.

Hogyan történhet a testvérek elhelyezése?

1. Szülők megállapodása

A testvérek elhelyezésének kérdésében komoly konfliktusok alakulhatnak ki, hiszen a gyermekek nem vagyontárgyak, amiket meg lehet felezni. Vérre menő viták alakulhatnak ki amiatt, hogy mindkét szülő szeretné maga mellett tudni a gyerekeket, vagy ha nem is az mindannyiukat, legalább egy gyermeket szeretnének magukkal vinni költözéskor. Ha a szülők korán meg tudnak egyezni erről, akkor legkorábban a válóperi keresetben lehet akaratukról nyilatkozniuk.

Milyen döntés születhet?

Ha a szülőknek sikerül megállapodniuk a kérdésben, választhatják azt a lehetőséget, hogy minden gyermek az egyik félnél éljen a továbbiakban, de indokolt esetben úgy is dönthetnek, hogy szétválasztva szeretnék őket elhelyezni. A testvérek különválasztását akkor hagyhatja jóvá a bíróság, ha az a gyermek érdekeit szolgálja. Így fontos, hogy a megállapodásban is szerepeljen az az ígéret, hogy a gyermekek egymással való kapcsolattartását biztosítják. A gyermek érdekeivel ellentétes megállapodásokat a bíróság értelemszerűen elutasítja.

Mi alapján döntsünk szülőként?

Mivel az az általános tapasztalat, hogy a testvérek között rendkívül erős kötelék van, emellett a személyiségfejlődésre is pozitív hatással vannak a testvéri kapcsolatok, ajánlott őket az egyik szülőnél, együtt elhelyezni. Figyelembe kell venni természetesen a gyermekek véleményét és egymással való kapcsolatát, de ne higgyünk minden esetben a látszatnak, ne ez alapján próbáljuk megítélni a testvérek közötti kötődés mélységét. Hajlamosak a szülők abba a hibába esni, hogy sokkal kisebbnek becsülik ezt a köteléket, mert azt látják, hogy a gyermekek veszekednek, panaszkodnak egymásra. Ezek miatt akár dönthetnek úgy is, hogy szétválasztják őket, gondolva, hogy ez a lépés az ő érdeküket szolgálja. Ilyen esetben érdemes felkeresni egy pszichológust, aki a teljes család megismerése után komplett képet tud kialakítani a gyermekek viszonyáról, így olyan tanácsokkal tudja ellátni a szülőket, amelyek segítenek az elhelyezés kérdésében.

A testvérek elhelyezésénél nem azt kell vizsgálni, mint egy klasszikus gyermek elhelyezési perben. Nem az a kérdés, hogy a gyermek az édesanyjához vagy édesapjához kötődik-e jobban, sokkal inkább annak van jelentősége, hogy a gyermek jobban kötődik-e az édesapjához, mint testvéréhez.

Ne a gyermekekre hárítsuk a döntést!

A mai világban legtöbben a gyermekközpontú nevelést részesítik előnyben, így ebben a kérdésben is sokan a gyermek akaratát tartják mérvadónak. De vajon tényleg érdemes a dönts felelősségét áthárítani gyermekünkre?

Fontos szem előtt tartani, hogy olyan esetekben, mikor a gyermek láthatóan mindkét szülőjét szereti, nem fog tudni választani közöttük. A döntés pedig olyan súlyos terhet jelent majd számára, ami ilyen korban akár a lelki fejlődés rovására is mehet. Gondoljunk csak bele milyen nehéz felnőttként is ilyen szintű döntéseket meghozni, nemhogy egy kisgyermeknek, aki akaratlanul csöppent ebbe a szituációba. A kisiskolások véleményét persze érdemes kikérni, de ekkor sem szabad úgy éreznie a gyermeknek, hogy a döntés az ő kezében van, az ő felelőssége. A legjobb, ha úgy érzi csak kikérjük véleményét, nem ő fogja eldönteni mi lesz. Nem véletlen azonban, hogy a bírósági gyakorlatban sem kérik ki a kisgyermekek véleményét, csak a feltételezhetően ítélőképessége birtokában lévő kiskorúakat.

2. Bírósági döntés

Amennyiben a szülők nem tudnak megegyezni a gyermekek elhelyezésének kérdésében, a bíróság dönt. A bírósági szemlélet szerint az a megoldás szolgálja leginkább a gyermekek érdekeit, ha a testvérek együtt, az egyik szülőhöz kerülnek elhelyezésre. Ha mindkét szülő hasonlóan jó körülményeket tudna teremteni a gyermekek számára, akkor sem lehet őket szétválasztani, kivéve erősen indokolt esetben. A gyakorlatban persze előfordul, hogy a család kettéválása már a házasság felbontása előtt megtörtént. Ha a gyermekek már külön, egy-egy szülőnél élnek huzamosabb ideje, a bíróság dönthet amellett, hogy elfogadja a szülők megállapodását.

Mennyire számít a gyermek véleménye?

Természetesen a gyermek érdekeinek figyelembevételével és egyéni kívánságának megfelelően külön-külön szülőknél való elhelyezést is elrendelhet a bíróság. Véleményének kifejtését az ítélőképessége birtokában lévő gyermekeknek biztosítani kell. Az ítélőképesség nem korhoz kötött, ezáltal azokat a gyermekeket is meghallgatják, akik 14 év alattiak (cselekvőképtelenek), de már tisztában vannak a döntés lényegével, következményeivel és annak súlyosságát is képesek érezni.

Amennyiben az édesanya megfelelő életkörülményeket képes teremteni gyermeke számára, gondozza és neveli őt, a gyermek kívánságánál erősebb szempontok kerülhetnek a döntés középpontjába. Sok esetben a gyermekeknek már 8-10 éves korában is határozott véleménye van arról, hogy melyik szülővel szeretne maradni. Abban az esetben, ha a választás az édesapára esik, nagyon nehéz helyzeteket eredményezhet. Az apa a gyermekével akar lenni, a gyermek az apjával, a per végén mégis az édesanyához kerül, hiszen elképzelhető, hogy a bíróságon nem kezelik szempontként a gyermek akaratát. Hasonló helyzetekben megoldást jelenthet, ha az anya együttműködve az édesapával egy olyan kapcsolattartási rendszert alakít ki, ami által a gyermeknek nem támad az az érzése, hogy elvesztette egyik szülőjét.

Mikor kell külön elhelyezni a gyermekeket?

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy a bíróság a testvérek szétválasztása mellett dönt. A szülők megegyezése nélkül, az ügyet teljesen a bíróságra bízva, szinte soha nem történik hasonló eset. Amennyiben a szülők úgy rendelkeznek, hogy gyermekeiket külön szeretnék elhelyezni, a bíróság szempontok sokaságát figyelembe véve igyekszik dönteni annak jóváhagyásáról. Sok esetben elutasításra kerül az ilyen jellegű kérelem, hiszen ezek nem mindig a gyermek érdekeit szolgálják, sokkal inkább a szülők közötti huzavona eredményei. A két leggyakoribb eset, amely indokolttá teszi a külön elhelyezést, a testvérek közötti gyenge kapcsolat, illetve a 14 év feletti gyermekek akarata.

Ha gyenge a testvérek közötti kapcsolat

Bizonyos esetekben egyáltalán nem tapasztalhatunk olyan erős egymáshoz való ragaszkodást a gyermekek részről, ami indokolttá tenné, hogy mindenképp egy szülőnél kerüljenek elhelyezésre. Főleg kisebb gyermekeknél figyelhető meg az, hogy felnéz az idősebb testvérére, szinte „harmadik szülő”-ként tekint rá, ez bizonyítja, hogy a korkülönbség önmagában nem jelenti a kapcsolat gyengeségét. A személyiségbeli különbségek azonban nagy kihatással lehetnek a kötelékre, hiszen egy sportok iránt érdeklődő fiú nem igazán fogja megtalálni a közös hangot az állandóan számítógépen játszó öccsével. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne találhatták volna meg a közös hangot vagy ne lennének közös pontok az életükben, de a különböző érdeklődési kör az egymáshoz való ragaszkodást nem feltétlenül erősíti. Ha nincs szoros kötelék és a gyermekek különböző szülőkhöz kötődnek, akkor semmi akadálya a szétválasztásnak. A bíróság ilyen esetben elfogadja a szülők erre irányuló kérelmét.

A gyermekek döntése alapján

14 éves kortól a gyermekek cselekvőképessé válnak, így már mindenképp figyelembe veszik az akaratuk, mind a bíróság, mind a gyámhivatal. Persze már serdülőkorúként is dönthetnek arról, melyik szülőhöz kerüljenek, ennek feltétele az, hogy ítélőképességük birtokában legyenek. Amennyiben jobban kötődnek a szülőkhöz, mint testvérükhöz, nyilvánvaló, hogy legfőbb döntési szempontjuk a szülő iránti ragaszkodás lesz. Mivel a bíróságnak kötelező a 14 év feletti, cselekvőképes kiskorú véleményét figyelembe venni, ebben az esetben is megszülethet az a bírósági végzés, hogy a két gyermeket egymástól elválasztva helyezik el.

Lehetséges utólag változtatni?

Természetesen sosem tudhatjuk biztosan, hogy miként fog hatni a gyermekekre a szétválasztás. Elképzelhető, hogy olyan szintű hiányt élnek meg a testvérek a másiktól való elszakadás miatt, melyet korábban talán ők sem gondoltak volna. Szülőként fel kell ismerni azt, hogy valóban szükséges-e a gyermekelhelyezés újrarendezését kérni vagy elég a kapcsolattartási szokásokon változtatni. Ha a problémát már csak az tudja megoldani, ha a testvérek újra egy fedél alatt élnek majd, a másik szülővel való egyeztetés után lehetőség van a gyermekelhelyezés megváltoztatását kérni. Szintén megalapozott lehet a változtatás iránti kérelem, ha a gyermekek betöltik a 14. életévüket és a másik szülővel/testvérrel együtt szeretnének egy háztartásban élni.

A bíróság jóváhagyására itt is szükség van, melyet sokkal könnyebb megszerezni, ha a kérelem tárgya a testvérek egy szülőnél való elhelyezése. Természetesen ilyenkor rengeteg egyéb tényező és körülmény vizsgálatára van szükség, melyekről bővebben a gyermekelhelyezésről szóló cikkünkben olvashat.